Hajdúbagos településtől északra kisebb akácosokkal és tölgyesekkel szegélyezett homokbuckás legelőterület húzódik. Ez a 265,4 hektárnyi terület 1976-ban lett védetté nyilvánítva. A védelem fő indoka egy fokozottan védett állatfaj, a rágcsálók rendjébe tartozó nyugati földikutya állományának és élőhelyének megóvása. Kevés ember látott élő földikuyát - és ha a rezervátum szabadon látogatható lenne, ez akkor sem igen változna. Ez a kis, alig húsz centiméter hosszú, vörhenyes barnás, mindössze negyedkilós állatka ugyanis még ritkábban jön a felszínre, mint a vakond.
A teljes életét a föld alatt töltő kisemlős tökéletesen alkalmazkodott életmódjához, környezetéhez: szeme visszafejlődött, szemüregét bőr fedi, fülkagylója nincs, mellső lábain ásógumót növesztett, táplálkozását hatalmas metszőfogak segítik. Az Alföldön valaha elterjedt rágcsálót ma - pusztítása és életterének beszűkülése miatt - a kipusztulás fenyegeti, az a mintegy száz példány, ami a rezervátumban él, nemzetközileg is igen fontos a faj túlélése érdekében.
Ha a földikutya nem is, jelenléte távolról felismerhető: a vakondénál jóval nagyobb, gyakran egyméteres átmérőt is meghaladó túrásokat épít, amelyeknek jellegzetes hurkás szerkezetük van. A növényevő - elsősorban hagymás növényekkel, gumóval, gyökérrel táplálkozó - állatka a föld alatt kettős járatrendszert épít: a táplálkozójáratok közel a föld felszínéhez ideiglenesek, állandó és tapasztással szilárdított járatai jóval mélyebben húzódnak.
A védett terület azonban a földikutyán túl is értékes, hiszen löszös talajának gyepjei olyan védett növények élőhelyei, mint a magyar kökörcsin vagy a homoki nőszirom és a magyar szegfű. Az alacsonyabban fekvő részek gyakran tavasz végéig is nedvesek maradnak, és tavaszelőn, illetve ősszel sokáig víz alatt állhatnak - ilyenkor partimadarak és récék lepik el, esősebb időszakban pedig akár költeni is itt maradnak. A földikutya nevével Petényi Salamon és Glos Sámuel (1845), valamint Csató János (1897) sincs megelégedve. Szerintük helyesebb a fogas vakony elnevezés, amit több példával magyaráznak: "Valjon tulajdona-e ez állatnak valaminemű ugatás vagy hozzá hasonlatos szó, hang? Arra azt válaszolhatom: hogy én magam, ámbár sok elevent tartottam és különféle viszonyokban e tekintetben is figyelemmel kisértem, tőle fogságban, egy pisszenő nyikkanásnál, mellyet haragra fölingereltetésében hallatott, egyéb hangot soha nem hallottam, de e felől másoktól sem tudósíttattam."(Petényi - Glos, 1845)
"De mindezen eddig általam külsőképen tett s azon igazságot: hogy ez állat tökéletes vak, de hogy megtagadott látásérzéke fogyatkozását pótolja a felette finom, s igen potenczírozott szaglás és tapintás érzéke"(Petényi - Glos, 1845). |
Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület 