Meghívás vadászatra

• minden vadászatra szóló meghívást udvariasan elfogadni
• a vadászatra szóló konkrét meghívást írásban is megerősíteni. (Plusz gesztus, ha névre szóló nyomtatott meghívót, levelezőlapot küld a meghívó, amely tartalmazza a megközelítés lehetőségeit, esetleg térképet.)
• a meghívást időben visszaigazolni vagy lemondani
• a meghívottad a program részleteiről is tájékoztatni
• a meghívótól a vadászati program részletei felől érdeklődni, kérdezősködni.
• a meghívást viszonozni.

• élni azzal a vadászati meghívással, amelyik nem konkrét vadászat, konkrét időpontjára vonatkozik.
• tovább maradni, mint amennyire a meghívás szólt.
• hívatlanul, bejelentés (megbeszélés) nélkül plusz vendéget (vendégeket) vagy kísérőt vinni a vadászatra.

• a vadászatra nagyon pontosan vagy korábban érkezni. (mindenről el szabad késni, a vadászatról nem!)
• a vadászat megbeszélt időpontjára menetkészen állni

• főleg a társasvadászatokon a késéssel mások hangulatát elrontani.

• kalapemeléssel és kézfogással valamint a napszaknak megfelelő köszöntéssel köszönni.
• kézfogás közben a másik szemébe nézni.
• a vendégvadászt/vadászokat a vadászat megnyitásán külön is köszönteni.
• mindig az újonnan érkezőnek előre köszönni.
• a vadászterületen, erdőn, mezőn minden szembejövőnek köszönni.
• a vadászat megnyitásán a köszöntést minden jelenlevőnek néma kalapemeléssel viszonozni.
• a vadászat végén lehetőleg mindenkitől elköszönni.

• “jó vadászatot!” kívánni. Mivel a vadászok többsége babonás.
• a jó barátokon kívül a divatos “csókkal” a köszöntést kiegészíteni.
• egyetlen vadászatról, vadászati rendezvényről sem köszönés nélkül, “angolosan” távozni

• megvárni, amíg az idősebb, korosabb vadász a tegeződést kezdeményezi.
• az idősebb, korosabb vadász tegezését udvariasan viszonozni, mivel a tegeződés a vadászok körében majdhogynem természetes.

• az idősebb, korosabb vadászt letegezni. Ez nagyfokú udvariatlanság, amely sok embert zavar.

• a vadászaton minden résztvevőnek (!) bemutatkozni
• ha a találkozáskor többen vannak jelen, az újonnan érkezőt vagy a vendéget — a jelenlevőknek egy-két mondattal bemutatni. (Esetleg cím, rang, foglalkozás, vadászati múlt, stb. megemlítésével.)

• a bemutatkozásnál a címmel, ranggal, beosztással, stb. kérkedni, hangsúlyozni, mivel a vadászaton elvileg mindenki mindenkivel egyenlő.
• félrevezető adatokat magunkról vagy másokról közölni.

• a vadászaton minden szituációban udvariasnak lenni, megkülönböztetett figyelemmel a hölgyekre, a vendégekre, az idősebb, korosabb vadászokra.
• az udvariasságot, a figyelmességet udvariassággal, figyelmességgel viszonozni.
• bocsánatot kérni, ha hibáztunk.

• a velünk szemben tapasztalható udvariassággal, figyelmességgel visszaélni, udvariatlansággal válaszolni.
• káromkodni.
• a vadat becsmérelni.

• a mások vadászatát, szórakozását tiszteletben tartani.
• figyelemmel lenni mások érzékenységére, legyen szó a vadászház csendjéről, lábbelink “illatáról”, leheletünk vagy testszagunk kellemetlenségéről.
• a vadászatot befejezni, ha a résztvevők közül valaki életét veszti.

• úgy viselkedni, hogy ezzel a környezetünkben ellenérzést keltsünk.
• a vadászterületen gyalog autóval lámpázással, hangoskodással vagy bármi mással mások vadászatát megzavarni.
• tagként, vendégként, kísérőként, stb. fölöslegesen és tapintatlanul okoskodni.
• a vadászat előtt olyan ételt vagy italt fogyasztani, amelynek szaga vagy illata mások számára kellemetlen lehet.

• vadásztársunknak, a vadászat részvevőinek, az adott közösségnek ésszerű keretek között, mindenben segíteni.
• a segítséget viszonozni.

• a segítőkészséggel visszaélni, ezzel esetleges vadászati előnyökre szert tenni.
• bármilyen segítséget udvariatlanul visszautasítani.

• ismerni, tisztelni, ápolni és használni a vadászati szakkifejezéseket, és — vadászok közt — beszélni a vadásznyelvet.
• tiszteletben tartani mások vadászbabonáit.
• ismerni a vadászat hagyományait, tradícióit, gyakorolni és gyarapítani a szakmai tudást.
• a vadászirodalmat és a vadászlapokat olvasni.
• a megszerzett tudást másokkal megosztani, a kezdő vadászokat tanítani, nevelni.

• a méltatlansággal visszaélni.
• a méltatlanság miatt kizárt vadásznak a közösség ellen fordulni.

• vadászati rendezvényeken az alkalomhoz illően megjelenni.
• tiszta és ápolt, az adott vadászati módnak megfelelő /zöld, khaki vagy zöldes árnyalatú/ öltözetben a vadászaton megjelenni.
• a kísérőnket is az adott vadászati módnak megfelelő öltözettel ellátni.

• bármilyen állami testületnek egyenruhájában, annak egyes darabjaiban, koszos, ápolatlan, terepmintás, tarka-barka vagy “civil” öltözetben a vadászaton megjelenni.

• a vadászaton hibátlan felszereléssel megjelenni.
• hogy a vadásznak éles, tokban lévő vadászkése vagy bicskája legyen.
• tudni, hogy az adott vadfajra és vadászati módra milyen vadászati felszerelés indokolt.

A vadászati törvényben és rendeletben nem szereplő, de a vadásziassághoz ajánlott és praktikus felszerelések:

• Nagyvad vadászatán: hátizsák, térkép a területről /a biztonsági körzetek bejelölésével/, kis fenőkő vagy kés-élesítő, erős kötél vagy fémkampó a vonszoláshoz, víz a zsigerelés utáni kézmosáshoz, törlőrongy, gyufa vagy öngyújtó, tartalék elemek a zseblámpához, tű, cérna, biztosítótű, tartalék zokni vagy harisnya, esőkabát.
• A lesen jó szolgálatot tehet a pokróc vagy az ülőpárna, a barkácsoláshoz pedig még nyáron is érdemes melegebben öltözni.
• Apróvadvadászaton: aggató, madzagdarabok a vad felkötözéséhez, zseblámpa, gyufa, öngyújtó, tű cérna, biztosítótű, tartalék zokni vagy harisnya, esőkabát.

• hiányos vagy tudottan használhatatlan felszereléssel a vadászaton megjelenni vagy részt venni.
• az apróvad vadászatán 10 centiméternél hosszabb tőrt viselni.
• a vadásztőrt hivalkodóan viselni.
• semmilyen vadászaton a vadásztőrt katonai vagy kommandós túlélő késsel vagy hasonló vadásziatlan formájú-fazonú késsel helyettesíteni.

• tudni, hogy a kalap a hideg napokat és a sportlövészetet nem számítva a vadászias vadászöltözet elmaradhatatlan része.
• tudni, hogy a kalap az egyetlen olyan ruhadarab, amely lehet zsíros, kopott, szakadt vagy kutyarágta — azaz patinás.
• tudni, hogy mikor kell kalapot emelnünk (köszönéskor, a köszönés fogadásakor és a gratulációnál), illetőleg mikor kell levennünk és kézben tartanunk a kalapunkat (a himnuszok, az eligazítás, a vad halálát jelző kürtjelek, a nagy hallali alatt, az elesett nagyvad előtti vagy a terítéknél történő tiszteletadásnál.)

• kalapot hordani a vadászházban vagy bármely épületben.
• kalapban ülni az autóban és autót vezetni.

• a kimondottan vadász-ékszerek (nyakkendőt helyettesítő faragott csontból vagy agancsból készített nyakmantyú, agancs vagy vadászmotívumokkal díszített mandzsetta gomb, nyakkendő-tű, kalapdísz, jelvény vagy kitűző) viselése.
• ünnepélyes vagy közéleti rendezvényen a kitüntetést viselni.

• a kitüntetéseket vadászaton viselni.
• Olyan kitüntetést a kalapon viselni, amelyik nem kitűzőnek készült.
• semmilyen ékszert (arany-karkötő, ujjnyi vastag nyaklánc, stb) sem a vadászaton, sem a vadászati rendezvényeken hivalkodóan, státusz-szimbólumként viselni.

• a tetszésünket taps formájában is kinyilvánítani, ha valamivel vagy valakivel egyetértünk, ha egy produkciót ezzel elismerünk. A taps és ennek fokozatai egyben minősítések, az állásfoglalásunkat tükrözik.
• megtapsolni a közgyűlésen az előadókat, a beszámolókat, az új tisztségviselőket, a kitüntetetteket, a hozzászólókat, stb — ha személyükkel és az elmondottakkal egyetértünk.
• megtapsolni a kürtösöket, ha a kürtjeleken kívüli zeneszámot adtak elő.
• megtapsolni — természetesen csak csöndben és mutatván a tapsolást — egy-egy bravúros lövést, egy-egy  olyan vadászati “produkciót”, amelyre mi magunk is büszkék lennénk.
• megtapsolni a sikereket, az eredményeket.

• tapsolni csak azért, mert a többiek tapsolnak.
• megtapsolni a vadászkürtösöket, ha valamelyik vad halálát jelentő kürtjelet fújták el.

• minden esetben ajándékot vinni és a vadászat megkezdése előtt átadni a vendéglátónak, a meghívónak, a barátnak. Az ajándék nagyságának és értékének összege nem kell, hogy arányban álljon a meghívás nagyságának és értékének összegével, merthogy az ajándék minden esetben csak figyelmesség és nem értéken történő cseretárgy.
• tudni, hogy minek örülne a legjobban az, akinek az ajándékot szánjuk és illik ehhez közelíteni az ajándék milyenségét.
• az ajándékot megköszönni és örülni — még akkor is, ha ez a megajándékozottnak nem jelentett semmi örömöt.
• a vadászat után a kísérő vadász munkáját is ajándékkal elismerni. (Ha a kísérő hivatásos vadász, valljuk be és ez nem tartható bűnnek, hogy az ajándék készpénz is lehet.)

• már csak vadász-babonából sem bicskát, kést, tőrt ajándékba adni. Ezekért mindig szimbolikusan fizetséget, 5-10 forintot kell kérni, hogy a kés a barátságot ne vágja el.
• megjegyzést tenni semmilyen ajándékra és főleg az értéke miatt nem illik visszautasítani, netán visszaadni.
• sőt talán már több is illetlenségnél, amikor a hazai kísérő megpróbálja kicsikarni a vendégből az ajándékot, rossz hiányos felszerelésére, ruházatára hivatkozva.
• értéktelen, másoktól szóróajándékként kapott ajándékokat úgy továbbadni, mintha azok értékesek és személyes ajándékaink lennének.
• az ajándékozást olyan színben feltüntetni, hogy azzal értékcsere történt.
• túl értékes tárgyat vagy bármi mást ajándékba adni, mert ezzel egyrészt kellemetlen helyzetbe hozzuk az ajándékozottat, másrészt mindenkiben felmerülhet a megvesztegetés gondolata.

• távcsövet használni, ha tehetjük és erre lehetőségünk is van, mert így nem kerülünk hátrányos helyzetbe a távcsövezővel szemben és nem fosztjuk meg magunkat a távcsövezés nyújtotta élményektől.
• a távcsövön látott jelenségre mások figyelmét is felhívni, megmutatni, elmondani, hogy mit látunk vagy láttunk.
• a kísérőnek, ha erre mód van — lehetőséget hagyni arra, hogy a vendég a lövés előtt megtávcsövezhesse a kiszemelt vadat.
• a távcső nélküli kísérőnek időnként átadni a távcsövet, hogy ő is részese lehessen a vadászat, a vad látványának élményében.

• távcső nélkül a nagyvad vadászatán — kivéve a vaddisznóhajtás — megjelenni.
• a távcsővel bajlódni, ha azonnali lövésre kapunk felszólítást.
• mások nyakából lekapkodni a távcsövet, ki kell várni, amíg a távcsövet használó ezt magától vagy kérésünkre átadja.

• minden esetben jelezni lesen, cserkelésen, barkácsoláson vagy autóval történő vadászaton a felfedezett vad hollétét, milyenségét, stb.
• a jelzést úgy továbbítani, hogy ez ne befolyásolja a látványt, azaz nem kell hangoskodni, indokolatlanul mozogni, mert attól a vad “világgá megy.”

• a vad felfedezésének, az “én láttam meg előbb” tényével dicsekedni, kísérőnket vagy társunkat emiatt lebecsülni vagy kellemetlen helyzetbe hozni.

• a kísérőnek is fegyvert vinnie a vadászatra, hogy szükség esetén használni tudja.
• az első lövés jogát felajánlani a fizető vagy nem fizető vendégnek: sebzett vadra, veszett rókára, vagy a kóbor kutyákra.
• a vendégnek elfogadnia sebzett vadra, veszett rókára vagy a kóbor kutyára felajánlott lehetőséget.
• a vadászfegyvert úgy vinni és úgy kezelni, hogy az bármikor — akaratunk ellenére is — elsülhet. Ennek megfelelően minden helyzetben figyelni kell a puskacső irányát, hogy az soha ne irányuljon emberre.
• a sörétes puskát megtörni vagy félautomata fegyver töltényadagolójába keresztbe egy töltényt rakni.
• a golyós puska zárdugattyúját nyitva tartani.
• a les sarkába állított fegyvert mindig bebiztosítani.
• cserkelés közben, ha elöl megyünk, a puska csövét felfelé és előre tartva a vállunkon hordani, ha hátul megyünk a fegyver csövét felfelé és hátra irányítani.
• barkácsoláskor a lovaskocsin a golyós puska tölténytárjában lévő lőszereket a cső alatt tartani és csak a lövés előtt csőre tölteni.
• a fegyver csövét mindig kiüríteni, ha autóba ülünk vagy ha a fegyvert autóba pakoljuk. Autós vadászat közben — ugyanúgy, mint a barkácsolásnál — a lőszereknek cső alatt kell lenniük.

• a fizető vendégnek felajánlott sebzett vad, veszett róka, kóbor kutya vagy macska után semmilyen díjat felszámolni.
• vadásztársainkban kétségeket kelteni, hogy töltött, vagy töltetlen a fegyver, amit a kezünkben tartunk, szállítunk vagy pakolunk.
• a fegyverünkkel még akkor sem, ha töltetlen, össze-vissza kalimpálni, forogni, valaki vagy valakik felé tartani.
• a fegyver csövének végére tennünk e kezünket, arra támaszkodnunk.
• és nem is tanácsos a távcsöves fegyvereket szögre vagy valami másra felakasztani.

• társaságban, tárgyaláson, közgyűlésen, de legfőképpen a vadászaton a mobiltelefont kikapcsolni.
• a telefont — kikapcsolva — a vadászaton is magunknál tartani, ha esetleges segítség kérésére kívánjuk használni.
• a telefont a társas vadászaton — kizárólag a hajtások szünetében — a vadászok, a vadászat irányítására használni.

• a telefont lesen, cserkelésen, barkácsoláson használni.
• vadászat közben telefonálgatni, hívni és hívást fogadni.
• a mobiltelefont arra használni, hogy csökkentsük vele a vad esélyeit, ezzel párhuzamosan az elejtés vadásziasságát.

• megkínálni társainkat a nálunk lévő italból.(Nem feltétlenül kell alkoholra gondolni.)
• a kínálást elfogadni, ha valóban szomjasak vagyunk és jól esne a kínált egy — két korty.
• megtörölni az üveg száját mielőtt vissza- vagy tovább adnánk.
• visszakínálni társainkat, ha nálunk is van ital.

• titokban, mások elől elbújva a vadászaton italt fogyasztani.(Ezúttal sem feltétlenül csak alkoholra kell gondolni.)
• a kínálással visszaélni, azaz többet inni egy-két kortynál, ha látjuk, hogy az üvegben kevés ital van. (De akkor sem, ha nem látjuk.)
• úgy vissza-, vagy továbbadni az üveget, hogy ne törölnénk meg a száját.
• túlzásba vinni a törölgetést, ha az előttünk kortyolgató netán megfeledkezett róla.

• a poharat a bal kezünkbe fogva koccintani.
• koccintás közben a másik szemébe nézni.

• a bal kezes koccintásra a nem vadász társakat bíztatni.

• a vadászaton kísérőnkkel, társainkkal párbeszédet kezdeményezni.
• magunkról, a vadászélményeinkről beszélni.
• fegyelmesen meghallgatni mások vadásztörténeteit.
• vadásztársainkkal a vadászaton kívül is kapcsolatot tartani.

• süketnek tettetni magunkat, ha kísérőnk vagy társaink párbeszédet kezdeményeznek velünk.
• belevágni mások történetébe és a sajátunkat ráerőltetni hallgatóságunkra.
• valótlanságokat állítani, mert ezzel nem csak magunkat járatjuk le.