Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a vadászat ünnep, ami nem hétköznapi, amit várunk, amire készülünk, akkor ebből az következik az az állításunk, hogy — mint minden ünnepnek — a vadászatnak is adottak a viselkedési szabályai. Milyenek és melyek ezek a viselkedési szabályok, mit jelent a vadásziasság, kell-e egyáltalán a XXI. Század elején a magyar vadászoknak egy újabb “kényszerzubbony”? tettük fel mi magunk is a kérdések tömkelegét. A válasz egyértelmű igen, és ennek több oka is van. Folyamatosan változó világunkban, a nap mint nap ránk zúduló információk özönében, általában is szükség van az iránytűkre, hogy el tudjunk igazodni az élet különböző területein, hogy megtanuljunk különbséget tenni az értékek és az értéktelen dolgok között, miért ne kellene a vadászoknak is egy speciális iránytű, amely a vadászat dolgaiban, szabályaiban segíti elő a tájékozódást, könnyíti meg az eligazodást. A magyar vadászatban — miközben rendületlenül érvényesek és elfogadottak voltak az általános magatartáskultúra viselkedési szabályai — az elmúlt századokban fokról-fokra alakultak ki a vadásziasság külön szabályai is, amelyek részben vagy részleteiben, de beépültek vadászati kultúránkba. Ezek a szabályok a közmegegyezésen alapulnak, egy speciális szakmai vadászerkölcsöt tükröznek, betartásukért nem jár sem jutalom, se büntetés — mégis kötelezőek (!) a magukat kultúrált, igazi vadásznak tartó vadászok számára. A Vadászati Kulturális Egyesület 2001-ben, az etika évében szükségesnek látta, hogy a a magyar vadászat történetében először, összegyűjtse és rendszerezze a vadászias viselkedési szabályokat, a vadászat illemtanát etikettjét.

Mit nevezünk vadásziasnak, mit jelent a vadásziasság fogalma?
Ahhoz, hogy a legfontosabb alapfogalmakat tisztázzuk, elsőként megpróbáltuk meghatározni a vadászias, a vadásziasság fogalmát. Mielőtt erre sort kerítenénk, illendőnek tartjuk előrebocsátani, hogy mi, akik az összeállítást készítettük, jó néhány szabály megfogalmazásában bizonytalanok voltunk, és nem tartjuk magunkat tévedhetetleneknek. Mégis úgy döntöttünk, hogy összeállításunkkal egy maximálisan ideális állapot elérését célozzuk meg, amelyből a minimum (!) betartása, megvalósulása is — meggyőződésünk és hitünk szerint — sok magyar vadász viselkedésének, modorának, öltözködésének, megszólalásának, stb. a gyökeres változását jelentheti majd. Végül be kell vallanunk, hogy rendszerezés során egy-egy pont megfogalmazásakor sokat vitatkoztunk egymással, amit a kézirat zárásakor úgy értelmeztünk: úttörő munkánkat nem lehet befejezettnek, lezártnak tekinteni — közös ügyünk a folytatás!

A vadásziasság definíciója
A vadászias mindaz a tárgy vagy eszköz, történés vagy cselekedet, viselkedés vagy magatar-tás, amelyet az igaz vadászok többsége a vadászat világnézetéhez tartozónak fogad el. A vadászok világnézete — egy adott korra és társadalmi szituációra jellemző — fogalom-, és képzetrendszer, amely a vadász tudásától, szakmai felkészültségétől, emberi morális tartásá-tól függ, ugyanakkor a vadászati kultúrára épül, a nemzetközi-, nemzeti-, vagy helyi vadász-szokásokon és hagyományokon alapul, általános és speciális etikai tartalmú szabályokat tar-talmaz. A vadásziasság nem velünk született tulajdonság, dialektikusan változó, de arculatában a közjót erősítő normarendszer — minden jóravaló vadász számára megtanulható, a tanulás folyamatában, a vadásszá válás stációi szerint alakul ki a vadászban. A vadásszá válás stációinak érzelmi és értelmi motívumai — kortól, rangtól, nemtől, foglal-kozástól, vagy vagyoni helyzettől függően — egyénenként változnak, ezért nem törvényszerű valamennyi stáció bekövetkezése. A vadásszá válás a “fertőzéssel” kezdődik, amit az első sikeres zsákmányszerzés öröme, a barátok elismerése vált fel. A pozitív vadászati élmények, a vadászati közösségek erkölcsi értékítéletei, a látott vagy olvasott példák, a közvetlen barátok példamutatása és az egyén erkölcsi fejlettsége, lelkiis-meretének működése befolyásolja és határozza meg, hogy a tanuló, a kezdő vadászban, a puskás emberben — mi válik fontossá: a vadűzés, a mindenáron lőni akarás, a trófeagyűjtés szenvedélye vagy a vadászat világnézetének, kultúrájának megismerése, erkölcsének, visel-kedési szabályainak elsajátítása — így alakul ki a vadász minősítése, így lesz valakiből hús-, trófea-, vagy igaz vadász. A legnehezebb és időben meghatározhatatlan stáció tehát, amíg a vadász megismerkedik a vadászat valódi világnézetével, megtanulja a vadásziasság szabályait, emberi és szakmai ta-pasztalatokat gyűjt, hogy a mai pénz és a hatalom sugalmazta eredménycentrikusságot föl-válthassa benne a természetben eltöltött és megfigyelt élmények, az öröm és az örömszerzés forrásainak bölcs fontossága. A vadásziasság olyan erény, amely mind az egyén, mind a társadalom számára megkülön-böztetett érték. Érték, amely az általános viselkedési szabályok betartásával párosulva az illető vadász személyiségét kivételessé teszi, biztonságot nyújt, elősegíti az elismerését, elismertségét, sikerességét, a boldogság érzetének elérését.

Általános viselkedési szabályok
Amióta az ember “lemászott a fáról” az emberek együttélését mindig szabályok határozták meg. A szabályok alakították ki a rendet, határozták meg az emberek magatartását, tevékenységét, cselekedeteit és ezek módját. A szabályozás — ezen belül a jutalmazás és büntetés — tehát egyidős az emberiséggel. A szabályok betartása gyakorlatilag mindig a közösségeket alkotóegyéneken múlt, azon, hogy mit tanult meg, mit tartott jónak, hasznosnak, igazságosnak, stb. a jó, a rossz, az erény és a bűn kérdéseit vizsgálja az etika, az erkölcs és tulajdonképpen belülről önmagunk által megítélhetően sugallja, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A szabályok mentén alakultak/alakulhattak ki a szokások, amelyek egy-egy közösség általában vagy rendszeresen végzett cselekedeteit jellemzik. Ezek a szokások, hagyományosan beidegzett cselekvések határozzák meg, hogy egy-egy adott korban, népcsoportban mit illik és mit nem illik tenni/megtenni. Az illendőségek egyik része íratlan szabály, amire a családok, az iskolák, az egyházak, stb. tanítják meg az egyéneket és betartásuk az adott közösségben kötelező érvényű. De van az illendőségeknek egy másik — minőségileg fejlettebb — része is, amely a kultúra és a civilizáció fejlődésével párhuzamosan már írott formában is napvilágot látott, és ez az etikett. Az etikett korábban az udvari ceremóniákon, a diplomáciai életben való szigorú viselkedési szabályoknak a gyűjteménye volt, de ide sorolhatók a különböző egyházak kanonizált szertartásai is. Ma már az etikett a világon mindenhol a fejlettebb társadalmak érintkezési formáinak szabályozott rendszere, amely felöleli az egyetemes kultúra, az emberi kapcsolatok szinte valamennyi elemét, betartása részben ajánlott, részben kötelező. A szokásokból — idővel — törvények lettek, amelyek a jog nyelvén pontosan körülírva megszabják, hogy mit kell és mit szabad cselekednie az egyénnek, és amelyeknek a betartását már nem csak az adott közösség, hanem az egész társadalom, az állam és a mögöttük felsorakozó elnyomó szervezetek ellenőrzik és a be nem tartásukat büntetik. A törvények többsége tehát az emberek együttélésének szabályaiból, a magatartási normarendszerből, általában egy közmegegyezésen alapuló erkölcsi értékrendszerből, általában egy közmegegyezésen alapuló erkölcsi értékrendszerből alakult ki. A fenti gondolatmenet végig nyomon követhető az egyetemes és a magyar vadászat fejlődésében is, hiszen az ősember is szabályozta már a vadászatait azzal, hogy csak annyi vadat ejtett el, amennyit meg is tudott enni és a vad elejtésére a legügyesebb vadászokat választotta ki. A jó és a rossz, az erény és a bűn, de káros és a hasznos vizsgálata évezredes — lelkiismereti — gondja az emberiségnek és feltehetően a vadászoknak is. A szokások idővel hagyományokká nemesültek, amelyeknek kialakultak a nemzetközi, a hazai és a helyi viselkedési szabályai, az illő és illetlen kategóriái — és természetesen a mindenkori hatalom érdekei diktálta jogszabályok, amelyek behatárolják, meghatározzák a vadászat kereteit és lehetőségeit. Az általános viselkedési szabályok közül az alábbiakban azokat az illemszabályokat gyűjtöttük össze, amelyeknek speciális vadászias vonatkozásuk van. Rendező elvként egyfelől a vadászat kronológiáját vettük alapul, másfelől a vadászati módokat osztályoztuk aszerint, hogy vadász egyedül hajtja végre vagy a vadászaton más/mások is jelen vannak. Először arra gondoltunk, hogy csak az illendőségeket foglaljuk pontokba, de rá kellett jönnünk, hogy néhány kirívó illetlenségre is fel kell hívni a figyelmet.